Kötelező pályázatot írt ki a Főiskola az első éves hallgatói számára. Szent Erzsébetet kellett megmintázni. Fogós feladat volt, mert legtöbb ábrázolásban a rózsacsoda motivum dominál. Kutatni kell Szent Erzsébet rövid életét, szentté avatását, hogy a megmintázás egyedi legyen.

Nándor egyik évfolyamtársa – a később híressé vált Somogyi József – akkor éppen más témával foglalkozott (lovakat mintázott és talán udvarolt is), megkérte Nándort, hogy készítse el az ő saját stílusában is a kiírt feladatot.

Az eredményhirdetéskor bejelentették, hogy Wagner Nándor megbukott szobrászatból, a pályázat nyertese pedig Somogy József. Nagy megrökönyödést keltett, amikor Somogyi felállt az ünnepségen, szót kért és becsületesen bevallotta, hogy a díjnyertes alkotást nem ő, hanem Wagner Nándor készítette. Az igazi meglepetés ellenben az volt, hogy mesterük Kisfaludi Strobl Zsigmond fenntartotta döntését. 1941-et írtak, nehéz háborús idők jártak, a két tehetség a korkülönbség ellnére megküzdött egymással nemcsak ekkor, hanem utána is. 

Michaletzky Vilmos mondta el ezt a történetet nekem.

‍